MANNHARDT András: Pillantás legbelülre
Kapala Györgyi A retinámon innen és túl című kiállítása azért olyan különleges és elgondolkodtató, mert a
művekben egymással ellentétes, de legalábbis egymástól nagyon távoli dolgok találkoznak és simulnak össze. A
sok évszázados gobelintechnikával való megjelenítés által a legkorszerűbb orvosi képalkotó eljárások
felvételei válnak műalkotásokká. Sokkal több ez, mint poén: annak felismerése, hogy a szépség a legváratlanabb
helyeken bukkanhat fel és szerezhet örömet. Ugyanakkor gesztus is, mely azt jelzi, össze lehet barátkozni a
világgal. A hidegnek tartott technika, és különösen az orvosi diagnosztika világa, mely mindig félelmetes egy
kicsit, hiszen a sorsunkról dönthet, nem kell, hogy ellenséges legyen. A tisztán pragmatikus szempontok
szerint készített scan, ha érezhető szeretettel, rengeteg munkával, gyönyörű színhatásokat produkáló fonallal
hímezik ki, megmelegszik, emberivé válik.
A kihímzett orvosi felvételek a művészi befelé figyelés ironikusnak is tekinthető, ám
komolyan vett jelképei. Kapala Györgyi kíváncsian figyeli önmagát – hiszen a felvételek az ő retinájáról
készültek –, és amit lát, azt pontosan tárja a világ elé. Valóban önmagát adja. A hímzések annyira pontosak,
hogy egy szakember jól tudja értelmezni az ábrázolt anatómiai képleteket. Azonban a legtöbbünk számára ezek az
alkotások kicsit olyanok, mint a pszichológiában alkalmazott projektív tesztek – mindenki azt lát beléjük,
amit akar, azt a tartalmat ismerheti fel a hímzésekben, amit a tudata kivetít rájuk. Hegyeket, álombeli
tájakat, csillagködöket, vagy éppen egy félelmetes cápa fejét. Kapala Györgyi hímzéseiben minden benne lehet,
ami csak a nézők fantáziájában él.
